Jótékonysági koncertet ad Bikfalván az Ismerős Arcok
okt11

Jótékonysági koncertet ad Bikfalván az Ismerős Arcok

Idén sikerül Széklyföldön is méltó módon emlékezni 1956-ra: Simó József és az Ismerős Arcok zenekar dalban és prózában kívánják megénekelni a forradalom tiszta céljait, egy nemzedéknek a szabadság kivívásáért tett erőfeszítéseit. A koncertekre Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen kerül sor október 22-25 között, de lesz egy előadás Bikfalván is, hiszen a turné nyereségét a bikfalvi templom felújítására ajánlja fel a szervező Erdélyi Magyar Ifjak és az Eventus Plus egyesület. Bikfalva, a székely határőrfalu A Sepsiszentgyörgytől 15 kilométerre fekvő Bikfalva udvarházairól vált híressé. Bikfalván 34 nyilvántartott kúria van, köztük több olyan, amely megőrizte XVIII. századi formáját. A trianoni békeszerződésig a falu Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1764-ben ide tették a székely határőrezred 5.századának parancsnoki székhelyét. A lovas katonák a gyalogosoknál nagyobb földbirtokokat kaptak, ezért sajátos a falu településszerkezete, kőből épült udvarházak és szép, tágas udvarok alkottak tízes védelmi alakzatokat. A településnek már a 13. században volt temploma. Az egykoron védelmi célokat szolgáló református vártemplom körül még láthatóak a XVI-XVII. században épült, szabálytalan ovális alakú lőréses várfal maradványai. A templom harangtornya keskeny lőréseivel egyedülálló Háromszéken. 1992-ben Bikfalva 429 lakosából 411 magyar és 18 román volt. A maréknyi hívőt tömörítő ortodox egyház nem küzd gondokkal: az ortodox templom teteje fényesen csillog, karbantartására jutott pénz a román állam költségvetéséből. A református templom azonban felújításra szorul, a nemrég anyaországi segítséggel felújított orgona után a templom tetőzete következik, hiszen alaposan megrongálta az idő vasfoga. Segítsünk Bikfalván, legyen október az összefogás hónapja Székelyföldön is! Az ünnepi műsor bemutatásának állomásai: okt. 22 – 19.00 – Csíkszereda, Szakszervezetek Művelődési Háza 0746787157 okt. 23 – 19.00 – Sepsiszentgyörgy, Szakszervezetek Művelődési Háza 0746134950 okt. 25 – 11.00 – Bikfalva, Református templom 0744580960 okt. 25 – 19.00 – Kézdivásárhely, Vigadó 0746480130 Jegyek előadás előtt egy héttel a helyszínek pénztáránál kaphatóak. Jegyár: elővételben 15, helyszínen 19,56 lej [nggallery...

Read More
1956 – Elültettük a magyar szabadság fáit
dec28

1956 – Elültettük a magyar szabadság fáit

Sepsiszentgyörgyön is sor került október 23-án az Erdélyi Magyar Ifjak által kezdeményezett 1956 emlékének szentelt csemeteültetésre, hogy hozzájáruljunk e nemes évforduló emlékezetessé tételéhez. Az EMI elnökségének felhívásában az állt, hogy ahol magyar közösség él, ültessenek diófát a magyar szabadságvágy tiszteletére. A sepsiszentgyörgyi városi tanács urbanisztikai szakbizottságával való egyeztetés után az EMI fiataljai a Temesvár téren található zöldövezetben ültettek el hét facsemetét, H alakban, hogy a hősök szóra emlékeztessen. A városi kertészet György Ignác főkertész vezetésével segédkezett, kiknek ezúton is köszönetet mond a háromszéki EMI közössége a csemetékért és a lelkiismeretes segítségért..A fiatalok a jövőben nemcsak gondozni, hanem bővíteni is szeretnék a kis emlékparkot. Kézdivásárhelyen a Bod Péter tanítóképző megemlékezésésnek keretén belül került sor két diófacsemete elültetésére. Az EMI és a tanítóképző diáktanácsának kezdeményezését az iskola tanárai is felkarolták és segédkeztek az ültetésnél. A megemlékezés a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Nemes Előd Sepsiszentgyörgy Felhívás Ültessük el a magyar szabadság fáit! „A legjellemzőbb magyar fa a diófa. Ezt sose metszik. Zúzzák és törik. Ha nem terem, meg kell verni hosszú rudakkal s a fájó sebekből termő ágak hajtanak. Így verik a magyarságot a Sors által rászabadított elemek és még a rossz gyermekek is. De a magyar fa egyre ősibb erővel sarjad”- írta Móricz Zsigmond 1927-ben. Akkor, Trianon után senki nem tudta a magyarnál jobban, mit jelent, mikor egy nemzetet – ahogy Móricz írja – vernek a sors által rászabadított elemek. Bízva abban, hogy Nagypénteket a feltámadás követi, az író gondolatmenete az új hajtások irányába tart, ezzel is fejezi be Makkai Sándor könyvéhez írt előszavát. Móricz 1942-ben elhunyt, így nem kellett megérnie sem az 1945-ös szovjet megszállást s általa Trianon szentesítését, sem a vörös Moszkva budapesti bábkormányának népirtását, sem pedig az elsikkasztott rendszerváltást, melyet követően a csonka-magyarországi politikum sokkal mélyebbre süllyedt, mint ahogy a nagy író legnagyobb elkeseredésében gondolni merte volna a két világháború közötti elitről. Mégis, a 86 éves magyar mélyrepülésnek félútján olyant cselekedett a megcsonkított ország magyarsága, ami valóban a nemzet ősi erejének a tagadhatatlan megnyilvánulása volt: nemet mondott az idegen igára, és, amikor kellett, fegyvert is fogott szabadságáért. Egészen úgy, ahogy Móricz írja: mivel metszeni nem hagyta magát, addig verték hosszú rudakkal, biztonságos távolból, amíg a fájó sebekből termő ágak hajtottak, s ezek a szabadság rövid életű, ám mézédes gyümölcsét teremték. Idén ötven éve a magyar történelem XX. századi termése beérésének. Hogy hozzájáruljon e nemes évforduló emlékezetessé tételéhez, az EMI kezdeményezi, hogy ahol magyar közösség él, ültessenek diófát a magyar szabadságvágy tiszteletére, annak 1956-béli gyönyörűséges megnyilvánulása emlékére és a majdani terméseinek reményében. Szervezetünk több kárpát-medencei településen az október 23-i ünnepség részévé teszi a faültetést – csatlakozzon Ön is! Faültetési szándékukat kérjük minél hamarább jelezzék a...

Read More
1956-os csemete az utókornak
dec24

1956-os csemete az utókornak

Csemete az utókornak Baróton és Kisbaconban is csatlakoztak az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) felhívásához, és a magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából – mintegy jelezvén, hogy hosszú távra tervezünk szülőföldünkön – diófát ültettek. A csemetét az 1956-os tevékenységéért bebörtönzött marosvásárhelyi református lelkész, Varga László kertjéből hozták. A Víz utca felső részében néhány felnőtt csákányoz, lapátol, mélyíti a gödröt. Az alig iskoláskorba érett gyermeksereg csak szemlélődik, de azért tekintetükből kiolvasható az érdeklődés. Diófát ültetünk! – újságolják harsányan, de a miértre már csak némi szülői segítség után adják meg a választ: ,,az 1956-os forradalom évfordulójának tiszteletére-. Nem minden a tervek szerint alakult. A legkisebb gyermek, a hatodik életévét még be nem töltött Gál Kincső megmakacsolja magát, és nem hajlandó vállalni, hogy az utca legöregebb emberével, a hetvenhetedik évét taposó Medgyesi Sándor bácsival közösen fogja a csemetét, amíg betemetik gyökerét, ezért László Gergő veszi át a helyét. A véznácska, mind­össze három ággal ékeskedő csemete földbe került. Remélhetőleg a hideg nem tesz kárt benne, gyökere megerősödik, s néhány esztendő múltán termést is hoz majd. Azért csatlakoztunk az EMI felhívásához, mert véleményünk szerint a kisgyermekek számára többet jelent, ha az eseményben aktívan részt vehetnek, mint bármely emléktábla vagy kopjafa avatásán, azaz 1956 üzente is sokkal könnyebben célba ér – mondotta Lászlóné Varga Judit, hozzáfűzve: márpedig ez a fontos. Hecser László, Háromszék 2006-11-04 Megemlékezés a tanítóképzőben (Kézdivásárhely) Tegnap a Bod Péter Tanítóképzőben is megemlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról. A folyosókat a diákok -56-os témájú rajzaival és festményeivel díszítették, a lépcsőkre az eseménnyel kapcsolatos idézeteket tartalmazó papírlapokat helyeztek el, és előadások hangzottak el. Tizenegy órakor, a nagyszünetben a tanítóképző tanulói és tanárai az udvarra vonultak, ahol Pál-Varga Ilona tanárnő három tanítványával együtt az ötven évvel ezelőtti budapesti eseményeket idézte fel, majd az Erdélyi Magyar Ifjak és a tanítóképző diáktanácsának kezdeményezésére Bandi János és Kovács Antal tanárok két diófacsemetét ültettek az iskola udvarára. A rövid megemlékezés a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. Iochom István, Háromszék...

Read More
Október Tűzvirága – az EMI 1956-os esszéíró pályázata
dec21

Október Tűzvirága – az EMI 1956-os esszéíró pályázata

Felhívás Szerettem az igazságot, Az igazságot, mely éget, perzsel, S arról jön, honnét a vad szeleknek Tisztító lángja fellobog. (Németh László: Szerettem az igazságot) Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) – minthogy alapelveiből eredően szívén viseli a magyarság sorsát, s tevékenysége kizárólag erre irányul – méltó módon szeretne emléket állítani a magyarság huszadik századi szabadságharcának, ezért „Október Tűzvirága” címmel esszéíró pályázatot hirdet a kárpát-medencei magyar fiatalok számára. A feladat: esszé megírása az 1956-os forradalommal kapcsolatban. Ez lehet élménybeszámoló formájában megírt elbeszélés, „képzelt” riport, elmélkedés, vagy akár 56-os résztvevők elbeszéléseinek irodalmi igényű feldolgozása. Bármilyen megoldás elfogadott. Terjedelem: legalább 5 gépelt oldal (times new roman 12, 1,5 –es sorköz, 2,5-ös margók). A részvétel feltétele: az esszé beküldése a kitöltött jelentkezési lappal együtt az EMI email-címére (emi@freedom.hu) legkésőbb 2006. október 23-ig. Egyéb információk és a jelentkezési űrlap a www.szekelyek.extra.hu internetes oldalról érhetők el. A pályázat lebonyolítása a világhálón keresztül történik, kizárólag az emailen elküldött dolgozatokkal áll módunkban foglalkozni. A munkákat elbíráló zsűri elnöke Wittner Mária magyar országgyűlési képviselő, 1956-os halálraítélt, szabadsághős. A díjazottakat levélben értesítjük, legkésőbb 2006. november...

Read More
Október Tűzvirága esszéíró pályázat eredményhirdetése
dec17

Október Tűzvirága esszéíró pályázat eredményhirdetése

Az Egyesült Magyar Ifjúság ezúton köszöni meg a több mint száz pályázó részvételét és kitartó munkáját. Bár nem tudunk minden pályázót díjazni, de őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy elküldtétek munkátokat és együtt emlékezhettünk az 56-os forradalom és szabadságharc évfordulóján. Eredmények: 1. Két tábla története: Lovász Lilla, Szolnok 2. Október tűzvirága: Jarosevits Edina, Kézdivásárhely 3. Képek: Jenes Zoltán, Drégelypalánk Wittner Mária értékelése: 1. helyezett: Alapos kutatómunka eredménye. Sok eleme fényt derít az igazságra, melyre a cím is utal. Tárgyilagos, alapos munka, melyeket fotókkal is alátámaszt. 2. helyezett: Szoktam mondani, a halál megelőzött, mert lekéstem egy fontos találkozást időhalogatás miatt. Edina nem késte le, mert a nagy kaszás előtt sikerült szóra bírni egy átélőt-túlélőt. A tárgyilagosság mellett, ott lüktet írásában az emberi szenvedés, a helytállás, de a figyelmeztetés is- a felejtés, mely ismétlésre kényszerít bennünket, még történelemből is. 3. helyezett: Egy családi fotó, egy kép, ami nekünk csak egy kép maradna, ha nem tárulna fel egy sötét, fájdalmas és mégis egy karakteres múlt a dédunoka írásából. Tette „bűne”- az emberi humanitás. Embernek maradni a poklok poklában keveseknek sikerült. Pintér Józsefnek igen. Igyekeztem elfogulatlanul dönteni, bár bevallom, a második, harmadik helyezett lelkileg mélyebben megfogott, mégis az első helyezett a „a két tábla története”, melynek a címválasztása is sokat mondó, túl azon, hogy alapos kutatómunka eredménye, számomra is új elemekkel. Nehéz volt a válogatás, mert kitűnő pályamunkákat ismertem meg. Gratulálok a fiataloknak az életben tartott emlékezéshez. Azt hiszem, ha az utolsó 56-os harcos is elmegy az örök vadászmezőkre, lesz ki tovább viszi a lyukas zászlót. Melyen a lyuk, mára már Krisztus sebét, vagy egy golyó ütötte sebet szimbolizál. Remélem egyszer begyógyul ez a seb. Köszönettel: Wittner...

Read More
2. lap a 3-ból123