Nemzeti ifjúság – interjú Incze-Borbándi Johannával, a Kézdivásárhelyi EMI elnökével
jan25

Nemzeti ifjúság – interjú Incze-Borbándi Johannával, a Kézdivásárhelyi EMI elnökével

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezetének kézdivásárhelyi fiókja októberben alakult újra, és máris szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Incze–Borbándi Johannát, az EMI helyi vezetőjét terveikről és eredményeikről faggattuk. – Mikor tartották a kézdivásárhelyi EMI tisztújítását? – Néhányan elmentünk a gyergyói EMI-táborba, és ott annyira megtetszett a hangulat, a szervezet célkitűzései, hogy október 7-én újraalakítottuk a kézdivásárhelyi csoportot. Jelenleg nyolc aktív tagunk van, és rendezvényeink népszerűsítésével szeretnénk elérni, hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk. Ezzel a szándékkal tartottuk meg az első táncházunkat is, célunk, hogy minden alkalmat megragadjunk a tagtoborzásra. Emlékezünk az elődökre! – Nemcsak a jelenre, hanem a múltra is támaszkodnak… – Sírtisztítással kezdtük a történelmi értékeinkre figyelést. Rendezvénysorozatot tartunk, amelybe szakembereket szeretnénk bevonni: kisebb előadásokon felelevenítjük azon személyiségek életútját, akik az itteni temetőkben nyugszanak, és szerepet játszottak a város életében. Honlapunkon lehet szavazni, hogy a felkínált témák közül az érdeklődők melyiket hallgatnák legszívesebben. – Gondoltak-e azon jelentősebb sírhelyek rendben tartására, amelyeknek nem viseli gondját egyetlen leszármazott sem? – Miután feltérképezzük a helyzetet, felkeressük azokat a helyi intézményeket és civil szervezeteket, amelyek jelképesen örökbe fogadhatnák valamelyik jeles elődjük sírhantját. Gondolunk itt olyan tanárok, papok, orvosok, szabadságharcosok vagy éppen polgármesterek nyughelyére, akik kiérdemelték az utókor emlékezetét. Áldás, népesség! – Milyen korosztályt céloznak meg a tevékenységeikkel? – Elsősorban a középiskolás és gimnáziumba járó ifjúság közreműködésére számítunk, de az idősebbek társaságát is szívesen vesszük. A kisiskolásokról sem feledkezünk meg, mert ők lesznek az utánpótlás. Nekik szól a Petőfi Sándor iskolában szervezett programunk, az Adj, király, katonát! vetélkedő, amely a család fontosságát emeli ki, és a szülőföldhöz való kötődést próbálja erősíteni. Ez része az Áldás, népesség! mozgalomnak, amelynek 2007-től rendszeresen megszervezik a vetélkedőit, népszerűsége évről évre nő (tavaly már háromezer résztvevője volt). – Még milyen terveket dédelgetnek? – A sepsiszentgyörgyi EMI-sek példájára, szeretnénk a kétnyelvű kaputáblák népszerűsítését. Gondolunk itt a harapós kutya és parkolni tilos feliratok terjesztésére. Diáknapokat tervezünk, amelynek bevételét jótékonysági célra ajánlanánk fel. Természetesen egy ilyen esemény szervezése komoly előkészületeket igényel, ezért számítunk a helyi önkormányzat segítségére. A szervezőmunka során együttműködünk más tájegységek EMI szervezeteivel, mert egymás megismerése is fontos számunkra. – Saját helyi kezdeményezésük volt a rajzpályázat… – Három kulcsszó: hit, közösség és identitás köré építve, ezekre figyelve kellett beküldeni a műveket. Az Ütő Gusztáv vezette zsűri alapos mérlegelés után választotta ki a beérkezett negyven munka közül a nyertes rajzot, amely az EMI idei zsebnaptárát is ékesíti. Jancsó Katalin, Székely Hírmondó – 2012 január...

Read More
“Mi voltunk az utolsó Pokolgép előzenekar” – interjú a Diákegyüttesek Találkozójának második helyezettjével, a CRASH zenekarral
máj03

“Mi voltunk az utolsó Pokolgép előzenekar” – interjú a Diákegyüttesek Találkozójának második helyezettjével, a CRASH zenekarral

A Háromszéki Diákegyüttesek Találkozójának második helyezettjét, a sepsiszentgyörgyi Crash zenekart a Rockpolis Média kiadó vezetője, Schervenka Endre kérdezte ki. A zenekar nevében Simon Csongor énekes válaszolt. Schervenka Endre: A 2009-es Diákegyüttesek találkozóján elért eredmények alapján hogy érzitek, sikerült-e előre lépnie a zenekarnak? Simon Csongor: A Diákegyüttesek Találkozóján 2009-ben sikerült megszereznünk a második helyezést. Az egy fantasztikus érzés volt a számunkra, hiszen akkor egy nagyon friss egy éves zenekar voltunk. A zsűri a debreceni Campus Fesztiválon való fellépési lehetőséget tartotta a legmegfelelőbbnek a számunkra. Így rögtön a megalakulásunk évében már a határon túl is sikerült megmutatnunk, hogy mire vagyunk képesek. Idén ismét másodikként értékelt bennünket a zsűri, de most egy sokkal erősebb mezőnyben a tavalyihoz képest. Egy kicsit csalódottak voltunk, hogy nem sikerült megszereznünk az első helyet, de kárpótolt bennünket az, hogy mi lehettünk a Pokolgép előzenekara. Felemelő érzés volt közel 600 ember előtt játszani és látni, hogy a közönség végigbulizza azt a 40 percet amit a színpadon töltöttünk. Úgy érzem, hogy a zenekar nagyon fejlődőképes és nem rekedünk meg egy bizonyos szinten, hanem képesek vagyunk újítani és előrelépni. Schervenka Endre: Megkérlek, hogy röviden meséld el, mi történt az elmúlt egy évben veletek. Simon Csongor: Az elmúlt év megoszlott aktivitási szempontból, volt egy kissé eseménytelenebb és egy valamivel eseménydúsabb és termékenyebb időszak. A tavaly nyáron került sor a debreceni Campus Fesztiválon való fellépésünkre, amely igen tanulságos volt a számunkra, de ezzel a nyári fellépéseink be is fejeződtek. Ősszel részt vehettünk az ötödször megrendezett Saint George Rock Nights-on, majd egy hónappal később volt egy fellépésünk a csíkszeredai AMI Klubban, mindkettő elég jól sikerült. Az utóbbi előtt mindössze egy héttel egy tagcsere történt a zenekarban. Így a zenekar új basszusgitárosa Pandula Péter lett. A jelenlegi felállás: Józsa Botond – dobok, Pandula Péter – basszusgitár, Pethő Zsombor – gitár, Dobricza Szilveszter – gitár és Simon Csongor – ének. Az újév első napján megszületett az első angol nyelvű dalunk melynek címe Set me free és az eddigi dalainktól eltérően inkább a hard rock stílus jegyeit hordozza magában. Ezzel nincs is semmi baj, ugyanis a továbbiakban szeretnénk ötvözni a hard rock és a heavy metal stílusokat. Hamarosan beneveztünk a 2010-es Diákegyüttesek Találkozójára, előtte ismét felléptünk az AMI Klubban felkészülésképpen, ahol kaptunk egy meghívást egy csíkszeredai motoros találkozóra. A szorgos felkészülést követően elérkezett a nagy nap, a tehetségkutató napja, ahol utolsó fellépőként sikerült elnyernünk a fődíjat, és rövidesen ismét a színpadra állhattunk, ám ezúttal a Pokogép előzenekaraként. Ekkor felfigyeltek ránk, és kaptunk pár koncert felkérést, valamint beneveztünk a Rock Stage tehetségkutató versenyre is, ahol reméljük sikereket érhetünk el. Schervenka Endre: A diákzenekaroknál nagy “betegség” az iskola befejezése utáni széthullás, hogy érzitek, lesz-e elég kitartás bennetek, hogy az egyetem/munkahelyek...

Read More
Miből lesz a cserebogár? Háromszéki ifjúsági vezetőket kérdeztünk, mit hoz a 2010-es esztendő
ápr01

Miből lesz a cserebogár? Háromszéki ifjúsági vezetőket kérdeztünk, mit hoz a 2010-es esztendő

Ifjúsági elitek. Ők döntenek, ők határoznak, elsősorban tőlük függ, hogy milyen ifjúsági rendezvényekre kerül sor Háromszéken. Hogyan fognak szórakozni, tanulni, fejlődni a fiatalok, hogy kiegészítsék ismereteiket azzal, ami nem szerepel az iskolai tantervben. Hogyan vélekednek az ifjúsági szervezetek vezetői a 2010-es évről? Milyen programokat terveznek, érinti-e a gazdasági válság az ifjúsági programokat? Háromszéki ifjúsági vezetőket kérdeztünk, hogyan vélekednek a fentiekről. Akácsos Zsolt (Bölöni Kék Virág Együttes elnöke) Én mindig azt szoktam mondogatni a gyerekeknek, akik az egyesületbe tartoznak, hogy gyorsan telik az idő. Eljön a pillanat mikor a gyerekünk vagy unokánk kéri tőlünk, hogy meséljünk fiatal korunkról. Mit tudnánk mondani ha semmit sem tettünk életünkben? Csak küzdöttünk a mindennapi kenyérért, megfizetetlen fáradtsággal? Nem könnyű a mai világban egy egyesületet alapítani, de annál nehezebb fenntartani. Itt nem az anyagiakra gondolok, hanem arra, hogy olyasvalamivel kell foglalkozzunk, ami összetart bennünket. S mi lehet ez? Hagyományaink, kultúránk valamint népi szokásaink. Mikor ezekről beszélek, mindig az egyesületünk mottója jut az eszembe: Az élet értelmét nem keresni kell, hanem mi kell értelmet adjunk az életnek. Népünk hagyományainak megőrzése mindannyiunk közös feladata. Ehhez már nem kell egyéb, csak kitartás és akarat. Kitartás azoknak, akik küzdenek mindezekért és akarat azoknak, akik nem tesznek semmit közösségükért. Visszatérve a lényeges kérdésre, hogy mi lesz a 2010-es évben ebben a nagy gazdasági válságban. Hát mit mondhatnék? 2010 az egyesületek éve. Minden olyan egyesület, mely önerőből tud valamit nyújtani, sikeres lesz. Lehetséges, hogy minket ez nem fog érinteni, hiszen az elmúlt 10 évben anyagilag csak válságosan éldegéltünk. Soha nem volt egy biztos szponzorunk, soha nem volt egy kitartó és erős hátterünk. Na de lehet, hogy anyagilag az egyesületünket pont ez az időszak fogja felerősíteni. Ebben az évben mi szervezzük meg a híres bölöni nappali farsangot, a szüretet és még sok más rendezvényt. Azt tanácsolom minden egyes egyesületnek: fel a fejjel. Már kilencedik alkalommal rendeztük meg a Bölöni Nyári Ifjúsági Fesztivált. Végezetül, hogy kik döntenek rólunk, a sorsunkról, hát abban is biztos vagyok hogy nem mások. Csakis mi dönthetjük el hogyan folytatjuk tovább tevékenységeinket, csakis de csakis MI. Bálint Erzsébet (Erdélyi Magyar Ifjak – alelnök) Az elmúlt évvel egy mozgalmas időszakot hagytunk magunk mögött és úgy érzem tévednék, ha azt mondanám, hogy ez alábbhagy 2010-ben. Igaz, hogy kevesebb helyi támogatóra számíthatunk idén, de egyre több a megvalósítandó ötlet és a vállalkozó szellemű fiatal. Hamarosan újból várja a Háromszéki Diákegyüttesek Találkozója a koncertre vágyókat és az ifjú tehetségeket. Addigis ha inkább érdekel valakit az irodalom és a vita, és nem félne kipróbálni magát tömeg előtt, akkor ott a lehetőség benevezni a Székely Március Szónokversenyre. Egy mozgalmas nap keretén belül ismét meg lehet küzdeni a Szent György Lovagja címért, azonban ha mindez nem...

Read More
Interjú Rudán Joe-val, a Pokolgép frontemberével a sepsiszentgyörgyi fellépésről
Már27

Interjú Rudán Joe-val, a Pokolgép frontemberével a sepsiszentgyörgyi fellépésről

EMI: Mintegy tíz évvel ezelőtt lépett fel Sepsiszentgyörgyön a Pokolgép. Milyen emlékeket őrzöl a koncertről? Az akkor még működő Bunker rock klub adott helyet az eseménynek, a kis klubba zsúfolódott be a sok ember. Rudán Joe: Nagy örömmel mentünk akkor is az Erdélyi turnéra. Úgy emlékszem, hogy nem a kis klubba volt tervezve az a koncert, csak valami szervezési hiba folytán kerültünk oda. Rengetegen voltunk, hatalmas hangulat, ahogy az lenni szokott a klubkoncerteken. EMI: A koncert után a zenekar népszerűségét erősítő történetek keringtek Sepsiszentgyörgyön. Az egyik ilyen történet szerint egy fiú a közeli faluból a koncertre indult és stoppolt az út szélén. Megáll egy jármű, nyílik az ajtó…nagy meglepetésére a Pokolgép tagjai között találta magát, épp a zenekar autóbusza vette fel. Mindig ilyen közvetlenek vagytok a rajongókkal? Rudán Joe: Mivel annak idején mi is rajongói voltunk a kedvenc zenekarainknak, akkor nekünk is jól esett, ha beszélhettünk egy pár szót velük, vagy éppen dedikáltak nekünk. Amúgy sem vagyunk egy öltözőben elbújó arcok, és akik a színpadi produkción kívül másra is kíváncsiak belőlünk, azzal a koncert után fényképezkedhetünk, dumálhatunk, sörözhetünk, vagy dedikálhatunk. EMI: Köztudott, hogy az Oblatio lemez nagy sikert aratott. Terveztek hasonló akusztikus kiadást a jövőben, vagy ez egy egyedi kísérlet volt? Rudán Joe: Az akusztikus lemez egy próbálkozás volt, ami szerencsére megnyerte a közönség szeretetét, ezt bizonyítja, hogy sok akusztikus fellépésre érkezik felkérés rendszeresen. De egyenlőre elég az Oblatio sikere, most a következő lemezre kell majd koncentrálnunk, ami a Pokolgépes keményebb vonalat fogja erősíteni. EMI:  Hogy érzed, erősödött az élő zene helyzete az utóbbi években Magyarországon? Ugyan sok az internetes letöltés és egyre kevesebben vásárolnak eredeti CD-t, de a koncerteken rendszerint sokan vannak, itt Erdélyben is. Rudán Joe:  Köztudott, hogy ez a válság, amit az élet minden területén érzünk, semminek nem tett jót, a rockzenének sem. De az élő zenének olyan varázsa van, hogyha valaki belekóstolt, az nem tud leszokni róla, és ha tetszik a produkció, amit lát, és hall, akkor legközelebb is el fog menni a koncertre, nem beszélve arról, hogy rengeteg baráttal, ismerőssel találkozhat. Úgyhogy szeretettel várunk mindenkit a koncerten, ahol a Pokolgép több, mint 25 éves munkásságából fogunk ízelítőt adni. EMI:  Köszönjük szépen, szeretettel várunk Sepsiszentgyörgyre április 3-án! Kérdezett: Végvári Vitéz Rudán Joe weboldalát is meglátogathatjátok, írjatok be a vendégkönyvbe és üdvözöljétek!...

Read More
Ember.tér. Első kiállítására készül Plájás Erzsébet, a IV. Háromszéki Ifjúsági Fotóverseny győztese
Már17

Ember.tér. Első kiállítására készül Plájás Erzsébet, a IV. Háromszéki Ifjúsági Fotóverseny győztese

Plájás Erzsébet, marosvásárhelyi fotós, a IV. Háromszéki Ifjúsági Fotóverseny győztese első kiállításmegnyitójára készül.  Az eseményre pénteken (március 19-én) este hét órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Ennek apropóján készítettünk vele egy rövid interjút. Hogyan jött létre a kiállítás ötlete, és ki támogat ebben? Meddig lesz megtekinthető? Már régóta szerettem volna egy egyéni fotókiállítást, még Kolozsváron, barátok, ismerősök mind támogatták az ötletet, de nem volt semmi konkrét elképzelésem és valaki szakmabeli, aki azt mondja, hogy tessék, csináljad. Henning János, a Gyulai Ferenc Fotóművészek Egyesületének elnöke mondta ezt először, miután megnézte a fotóimat, felajánlotta a termet a Lábas Házban és a képkereteket. A kapcsolatot János és köztem Édler András és Farcádi Botond teljesen spontán módon alakította ki. Természetesen éltem a lehetőséggel. A kiállítás témáját aszerint választottam, hogy megkerestem a közös pontot azokban a fotókban, amelyeket ki akarok állítani, ez pedig az ember és tér kapcsolata volt. Így lett a téma ember.tér. Azt sajnos még nem tudom pontosan, hogy meddig lesz fent a tárlat, remélem később kiderül. Mesélj kicsit arról, hogy hogyan kezdődött a fotózás iránti érdeklődés. Mikor ragadtál előszőr gépet? Milyen felszereléssel kezdtél, és most mivel fotózol? Édesapám, Plájás István fotós, úgyhogy gyerekkorom óta közöm van a fotóhoz, az első gépem pedig egy Smena volt. Ekkoriban inkább játék volt a fotózás (most is az, csak másképp), borzasztóan komponált feket-fehér fotókat készítettem családtagokról, és macskákról, de előhívni azokat a házi laborban, na az már külön izgalom volt. Tudatosan azonban körülbelül 5 éve kezdtem el fotózni. Most egy 350D Canon gépem van, amihez az alapobjektíven kívül egy 28-105 mm-es Sigma objektív. Még sokféle objektívet szeretnék, csak hát elég költséges mulatság ez. Úgy tudjuk, egy fotóklubnak is a tagja vagy. Előnyt jelentett ez neked a fotózás terén? Nemrég lettem tagja a Marosvásárhelyi Fotóklubnak, de sajnos nem volt igazán időm járni a heti alkalmakra. Ennek keretében részt vettem egy fotópikniken és 3 képemet kiállították az idei Téli Tárlaton, ahol sok pozitív visszajelzést kaptam. Ami nagyon hasznos volt tapasztalat szempontjából az a két MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) által szervezett esemény, az ifjúsági fotótábor 2007-ben és nyári fotóegyetem 2009-ben. Számos fotóm – egyebek közt a plakáton szereplő emberpiramisos kép – itt készült, és sokat tanultam a többi fotóstól. Milyen témakörökben fotózol szivesen? Van kedvenc témád? Mi a kedvenc saját fotód? Egyelőre még ott tartok, hogy mindent ki akarok próbálni, végigfotózni az összes elcsépelt fotótémát, bejárni a kitaposott fotós utakat, hogy aztán tanuljak belőlük, tovább tudjak lépni és valami eredetit, egyénit hozzak létre. Ilyen szempontból a portré és kísérleti fotózás az, amely soha sem lehet ugyanaz, ezért ez a két műfaj vonz a legjobban. A portré, mert az a legnehezebb, a kísérleti pedig azért, mert...

Read More
1. lap a 3-ból123