1956 Erdélyben

1956-ban nem csak Magyarországon próbálták megdönteni a kommunista rendszert, hanem Erdélyben is történt ilyen irányú szervezkedés. A Szoboszlay-féle összeesküvésről van szó, melybe Háromszékről is sokan bekapcsolódtak. A leleplezést követő perben kétszáz embert tartóztattak le, 57-et állítottak bíróság elé, 56-ot ítéltek el. Az áldozatok nagyrésze háromszéki volt.

1956De nemcsak 1956-ban, hanem a kommunizmus ideje alatt számtalanszor vetettek börtönbe ártatlan embereket. A kommunizmus börtöneit megjárt háromszékiek közül jelenleg közel ötszázan élnek, teljes bizonyossággal ellenben nem lehet megállapítani, hogy az 1956 után elítéltekből hány veszítette szabadságát közvetlenül a magyar forradalommal szolidarizáló szervezkedések, illetve más álságos vádak okán, mert akire akarták, könnyen ráhúzták, hogy felbujtó, a hatalom ellen izgat.

A sepsiszentgyörgyi köztudatban leginkább jelen lévő helyi ötvenhatos megmozdulás a mikós diákokból alakult Székely Ifjak Társasága (SZIT) tagjainak sok év börtönnel megtorolt koszorúzása a negyvennyolcas emlékműnél (1957-ben és ’58-ban).

Kézdivásárhelyen a Szoboszlay-perben kivégzett hősök emlékére kopjafát állítottak. Felső-Háromszéken több római katolikus papot, torjai és csernátoni gazdaembereket is elítéltek.

Erdővidéken 61 személy ismeretes, akit az EMISZ (Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége)– vagy a Szoboszlay-perben meghurcoltak. Bár esetükben a forradalmi tettek csupán néhány vers elmondásában, néhány hangosan kimondott gondolatban jelentkeztek, a román kommunista hatalom ezt sem hagyta büntetlenül. A lelkészi pályára készülő fiatalok közül soknak nem adatott meg, hogy tanulmányait befejezze, és sokan börtönt is szenvedtek. Ilyen körülmények közt megérte-e vállalni ’56-ot? Volt-e számunkra hozadéka? Igen, hiszen nyilvánvalóvá vált: bár az elnyomás erős és kíméletlen, de nem örök — Dávid egyszer felkel Góliát ellen.