Ember.tér. Első kiállítására készül Plájás Erzsébet, a IV. Háromszéki Ifjúsági Fotóverseny győztese

PlajasBettiPlájás Erzsébet, marosvásárhelyi fotós, a IV. Háromszéki Ifjúsági Fotóverseny győztese első kiállításmegnyitójára készül.  Az eseményre pénteken (március 19-én) este hét órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Ennek apropóján készítettünk vele egy rövid interjút.

Hogyan jött létre a kiállítás ötlete, és ki támogat ebben? Meddig lesz megtekinthető?

Már régóta szerettem volna egy egyéni fotókiállítást, még Kolozsváron, barátok, ismerősök mind támogatták az ötletet, de nem volt semmi konkrét elképzelésem és valaki szakmabeli, aki azt mondja, hogy tessék, csináljad. Henning János, a Gyulai Ferenc Fotóművészek Egyesületének elnöke mondta ezt először, miután megnézte a fotóimat, felajánlotta a termet a Lábas Házban és a képkereteket. A kapcsolatot János és köztem Édler András és Farcádi Botond teljesen spontán módon alakította ki. Természetesen éltem a lehetőséggel. A kiállítás témáját aszerint választottam, hogy megkerestem a közös pontot azokban a fotókban, amelyeket ki akarok állítani, ez pedig az ember és tér kapcsolata volt. Így lett a téma ember.tér. Azt sajnos még nem tudom pontosan, hogy meddig lesz fent a tárlat, remélem később kiderül.

Mesélj kicsit arról, hogy hogyan kezdődött a fotózás iránti érdeklődés. Mikor ragadtál előszőr gépet? Milyen felszereléssel kezdtél, és most mivel fotózol?

Édesapám, Plájás István fotós, úgyhogy gyerekkorom óta közöm van a fotóhoz, az első gépem pedig egy Smena volt. Ekkoriban inkább játék volt a fotózás (most is az, csak másképp), borzasztóan komponált feket-fehér fotókat készítettem családtagokról, és macskákról, de előhívni azokat a házi laborban, na az már külön izgalom volt. Tudatosan azonban körülbelül 5 éve kezdtem el fotózni. Most egy 350D Canon gépem van, amihez az alapobjektíven kívül egy 28-105 mm-es Sigma objektív. Még sokféle objektívet szeretnék, csak hát elég költséges mulatság ez.

Úgy tudjuk, egy fotóklubnak is a tagja vagy. Előnyt jelentett ez neked a fotózás terén?

PlajasBettiKiallitasNemrég lettem tagja a Marosvásárhelyi Fotóklubnak, de sajnos nem volt igazán időm járni a heti alkalmakra. Ennek keretében részt vettem egy fotópikniken és 3 képemet kiállították az idei Téli Tárlaton, ahol sok pozitív visszajelzést kaptam. Ami nagyon hasznos volt tapasztalat szempontjából az a két MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) által szervezett esemény, az ifjúsági fotótábor 2007-ben és nyári fotóegyetem 2009-ben. Számos fotóm – egyebek közt a plakáton szereplő emberpiramisos kép – itt készült, és sokat tanultam a többi fotóstól.

Milyen témakörökben fotózol szivesen? Van kedvenc témád? Mi a kedvenc saját fotód?

Egyelőre még ott tartok, hogy mindent ki akarok próbálni, végigfotózni az összes elcsépelt fotótémát, bejárni a kitaposott fotós utakat, hogy aztán tanuljak belőlük, tovább tudjak lépni és valami eredetit, egyénit hozzak létre. Ilyen szempontból a portré és kísérleti fotózás az, amely soha sem lehet ugyanaz, ezért ez a két műfaj vonz a legjobban. A portré, mert az a legnehezebb, a kísérleti pedig azért, mert végtelen lehetőség van benne. Nincsen kedvenc fotóm, az összes fotó szinte, amelyek a kiállításon láthatók lesznek, valamilyen szempontból kedvencek.

Van olyan fotós, akiről példát vettél, vagy olyan, akinek a munkái nagy hatással voltak rád?

Rengeteg fotót nézek nagyoktól és amatőröktől egyaránt, de nem emelnék ki neveket, mert egyrészt ehhez még túl kevés fotóst és munkát ismerek, másrészt pedig a fotó megnézésének élményét általában szeretem függetleníteni az alkotójától. Persze, ha tetszik egy fotó, megnézem, hogy még milyen fotói vannak az alkotójának. Általában a jó fotók szoktak nagy hatással lenni rám, nem annyira a jó fotósok.

Mi a célod a fotózással a közeljövőben? Esetleg vársz valami újat a kiállítástól?

Mindenképpen folyatatni szeretném a fotózást, sok ötletem, tervem van még, leginkább kísérletiek. Ugyanakkor idén államvizsgázom, utána amint munkát keresek, midnenképpen szeretném hogy annak köze legyen a fotózáshoz, képszerkesztéshez és/vagy íráshoz (jelenleg filmkritikákat írok a Filmtettnek). A kiállítás célja, hogy bemutatkozzak a szentgyörgyi (és nemcsak) közönségnek és hogy valami élményt nyújtsak a fotóimmal. Ha a látogatók (vagy akár egy látogató is) úgy jönnek ki a teremből, hogy no ide érdemes volt eljönni, akkor már megérte.

Köszönjük az interjút! Aki kiváncsi Erzsébet műveire, az megtalálja azokat flickr-en és fotóblogján is. 🙂

Kérdezett: Bálint Erzsébet és Balogh Enikő Beatrix