Böjte Csaba árváinak gyűjtöttünk

Jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy a létünkbe maró gazdasági válság és a lelkünket naponta fertőző globalizációs szemét ellenére lakozik még együttérzés és szeretet a székely szívekben. A Szakszervezetek Művelődési Házában hétfő este lezajlott rendezvény legalábbis ezt igazolta, hiszen Böjte atya előadásának hírére, a 18 lejes belépődíj ellenére is, megtelt a nagyterem érdeklődőkkel.

Így mindenki jól járt, mert a jelenlévők egy felejthetetlen élménnyel, a ferences rendi szerzetes által istápolt gyerekek pedig egy nagyobbacska összeggel lettek gazdagabbak. Az eseményt szervező Tipe-Tupa és nekik segítő Fontis egyesületek, valamint az EMI ugyanis a bevételt a támogatásukra fordította.

[nggallery id=150]

Csaba testvér beismerte, a nemrég megjelent népszámlálási adatok tükrében, melyből kiderült, hogy 200 ezer lélekkel ismét kevesebben vagyunk, nehéz derűlátónak lenni és maradni. Ennek ellenére muszáj. Még egy ilyen eredményhez is kétféleképen viszonyulhatunk: keserű belenyugvással, megállapítván, hogy mivel a rendszerváltás utáni időszak első tíz évében Erdélyben 220 ezerrel, a másodikban pedig 200 ezerrel csökkent a magyar lakosság lélekszáma, 2050-re teljesen elfogyunk. A helyzeten változtatni akaró cselekvő magatartással, melynek során bizakodva és reménységgel tekintve a jövőbe, nekiállunk az előttünk álló feladatok megoldásának.
Mindenki maga döntheti el, hogy melyiket akarja választani – mondta. Tudnunk kell azonban, hogy gondjainkat csak mi tudjuk megoldani, még akkor is, ha ehhez Istentől segítséget kapunk. Az orvosnak sem veheti meg az édesapja a diplomát, mert a hat év kínlódás, tanulás, vizsgákon való izgulás emeli fel oda, hogy gyógyító legyen.

Bármilyen nehézségekkel kell is szembenéznünk, bármilyen mostoha körülmények is vegyenek körül és bármilyen kilátástalan is a helyzetünk, mindig van megoldás, csak hinni kell benne. Szerinte az igazi kérdés az, hogy tudunk-e önmagunkba és a környezetünkbe hitet és szeretetet árasztani. Haraggal, szidással, erőszakkal ugyanis nem lehet eredményeket elérni, szeretettel viszont igen, mert ez az egyetlen erő, melynek segítségével mindig talpra állhatunk. Ehhez viszont meg kell értenünk, hogy sorsunkon csak a mellettünk álló emberek fénnyel, szeretettel, melegséggel való feltöltése által javíthatunk. A bármikor fájdalmat okozó tüskéi ellenére, az akácfában is ott rejtőzik a nektár, amit azonban nem a fűrész vagy a fejsze, hanem csak a simogató napfény és meleg, tavaszi eső hatására fog átadni, virágba borulván – fejtette ki a szerzetes.

Mondanivalójának kidomborítása és állításainak igazolása végett Böjte atya Jézus, Saul és Szent István király példájára, valamint az általa megélt helyzetekre támaszkodott. A történésekből leszűrt igazságot, valamint a saját tapasztalataiból fakadó bölcsességet a bennünk szunnyadó hit és remény fel-élesztése érdekében igyekezett megosztani hallgatóságával. Egy biztos, amíg tömegek hallgatják és netán meg is szívlelik Böjte Csaba mondanivalóját, még van remény.

Bedő Zoltán – Székely Hírmondó