Ghinea Loránd lett a Székely Március szónokverseny győztese

Szerdán délután a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár gyerekrészlege adott otthont az Erdélyi Magyar Ifjak által immár harmadik alkalommal megrendezett Székely Március Szónokversenynek.

A versenyt 16–22 éves fiatalok számára hirdette meg az EMI. Az öt jelentkezőnek egy óra állt rendelkezésére a beszédek megírására, a helyszínen kapott idézetek tetszőleges felhasználásával, majd egy rövid szünetet tartottak, amíg begyakorolták annak előadását. A szónoklatokat a három tagú zsűri értékelte; a zsűrit Tóth Gödri Iringó, a Székely Mikó Kollégium diáktanácsának elnöke, Ürmösi Júlia-Eszter, az EMI titkára és Gazda Zoltán városi tanácsos alkotta.

A legjobbnak Ghinea Loránd bizonyult, ő kapta a 300 lejes pénznyereményt, valamint megoszthatja gondolatait a március 15-i ünnepségen Sepsiszentgyörgy központjában. Második helyezett Iochom Zsolt, a csíki Sapientia harmadéves hallgatója lett, míg a harmadik helyezést Oláh Gellértnek ítélték oda. Bacsó Brigitta és Balázs Hanga Boglárka emléklapban részesült.

Ghinea Loránd hangsúlyozta: „Nem attól leszünk magyarok, hogy mellünkre csapunk, vagy hogy szobánk falát magyar zászló diszíti, esetleg hirdetjük a ’48-at, hanem attól leszünk, hogy tudjuk tisztelni a múltat…”

Iochom Zsolt Gábor Áron alakját elevenítette fel, arra bíztatva a fiatalokat, hogy legyenek ők is hősök. Beszédében figyelmeztetett, hogy háború folyik most is ellenünk, igaz nem életünk ellen, de magyarságunk, kultúránk, történelmünk ellen. Nem fegyverekkel támadnak ránk, hanem szépen fogalmazott törvények, rendeletek mögött meglapulva. „Kerüljük a vegyesházasságokat, a közelgő népszámláláskor büszkén valljuk magunkat magyarnak, ne adjuk gyerekeinket román iskolába… Kérjük bátran és minél többen azt, ami jár és megillet mindannyiunkat: a magyar állampolgárságunkat!” – hangzott el.

Oláh Gellért beszédében 1848 szellemére emlékeztetett. „Az 1848-as esztendő örök betűkkel van felírva az európai nemzetek, de különösen a magyar nemzet történetében. (…) A szabadságot nem csak kivívni, hanem megtartani is tudni kell. 1848. március 15-e volt az a nap, amely százezer magyarból milliót formált” – hangoztatta az ifjú szónok.

Az EMI a következő évben is megszervezi a Székely Március Szónokversenyt, melyre várják a sepsiszentgyörgyi, háromszéki ifjú szónokok jelentkezését.

A zsűri értékelése – I. helyezett:

A zsűri értékelése – II. helyezett:

A zsűri értékelése – III. helyezett:

Forrás: Székelyhon – Iochom Zsolt

Ünnepi szónoklat…

Van bennünk valami, ami nagyobb az észnél. Ezt a bennünk levő elevenen lüktető hatalmas földdarabot a régi könyvek szívnek nevezik. Vannak dolgok, melyeket csak azok értenek meg, akiknek szíve van. 1848 márciusa egy olyan esemény, amelyet csak azok értenek meg, akikben elevenen lüktet a szív. Akinek van szíve, az tud emlékezni, mindig magyar tud lenni. Akinek van szíve, az büszke és csak az tud igaz történelmet írni. Az élet azt tanítja, hogy az emberek gonoszak, a sors igazságtalan, a szeretet kárbavész, mégis vannak emberek s nem kevesen, akik túlteszik magukat ezeken a dolgokon. És oda tudják nyújtani a szívüket és kezüket azoknak, akik elesettek és ez által megmutatjuk: “A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése”. Széchényi István azt mondta: “Tiszteld a múltat, hogy értsd a jelent és munkálkodhass a jövőn.”Ha nem lett volna szíve, soha nem tudta volna kimondani ezt a mondatot.

Higgyétek el, nem attól leszünk magyarok, hogy a mellünkre csapunk vagy szobánk falát magyar zászló díszíti, hanem attól, hogy tiszteljük a múltat, azt amit kárhozott ősapáink felépítettek a történelem folyamán! Attól leszünk magyarok, ha építjük jelenünket tiszta szívből! Attól leszünk magyarok, ha úgy tudunk cselekedni, hogy azt ne bánjuk meg soha! Attól leszünk magyarok, ha édes anyanyelvünket, történelmünket és hagyományainkat tovább tudjuk adni és ha legelőször önmagunknak  be tudjuk bizonyítani: magyarnak lenni nagy kincs!

Hiszem azt, hogy ez a maroknyi magyar, aki túlélte a történelme zivataros századait, megannyi harcot és támadást, meg tudja váltani a világot!

Századunkban a szív kitagadott, árva, mert az ész az úr. Ma az az ember, akinek esze van. Ezért boldogtalan a ma embere, mert a tudományok magaslatán álló legnagyobb tudós is szerencsétlen, számkivetett, ha nem érzi életében a szív örömét. Legyünk az a nép, aki szívvel látja a világot! Legyünk az a nép, aki a rosszat jóval tudja viszonozni!

Hiszem: Itt az idő és itt is lesz mindig, amíg a szívünkben él a történelem és megannyi nagy magyar arca: Petőfié, Vörösmartyé, Kossuthé, addig meg tudunk maradni, mint nép a történelem tengerén.

Erre szólítalak ma: higgyétek el magyarnak lenni kincs! Vigyázzatok és építsétek hazátokat, őrizzétek és adjátok tovább hagyományaitokat! És végül:

Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Példabeszédek 4,23)

Isten áldjon meg minden magyart!

Ghinea Lóránd