Sajtóvisszhang

Kegyelet a hősöknek – Temetőtakarítás fiatalokkal

Közzétette : - 23:19 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | Kegyelet a hősöknek – Temetőtakarítás fiatalokkal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kegyelet a hősöknek – Temetőtakarítás fiatalokkal

A Civilek Háromszékért Szövetség a múlt évhez hasonlóan az idén is megszervezte az I. Világháborúban elesett katonák sírjainak rendbetételét a sepsiszentgyörgyi közös temetõben. A résztvevõk (elsősorban fiatalok, diákok, sőt kisgyerekek) Gaál Sándor cserkészvezetõ  irányításával rendezgették a sírokat, takarítottak, pucoltak, árvácskákat ültettek és gyertyát gyújtottak az elhunytak emlékezetére. Az önkéntesek a 14-es dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki szervezete, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) és az Amőba Alapítvány szervezetek részérõl vettek részt a munkában. A német katonasír és Gaál Lajos sírja is kapott a gondoskodó szeretetből és megemlékezésből. A közös munka végén Nemes Emil tiszteletes úr imádsággal hívta fel a figyelmet az emlékezés fontosságára majd a magyar himnusz eléneklésével ért véget az esemény. A sírtakarítást hagyományteremtéssel jövőre is megszervezik, annak reményében, hogy egyre többen csatlakoznak, ezzel jobban megismerve saját történelmünket. Lepedus Lívia [nggallery...

Olvasd tovább

Régészeti ásatásnál segédkeznek az EMI önkéntesei

Közzétette : - 14:25 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | Régészeti ásatásnál segédkeznek az EMI önkéntesei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Régészeti ásatásnál segédkeznek az EMI önkéntesei

A Wietenberg-kultúra részét képező középbronzkori település maradványainak feltárását kezdte meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A Sepsiszentgyörgy határában levő Avasalja elnevezésű dombon korábban motokrosszpályát hoztak létre. A pálya tervezett bővítése veszélybe sodorta a régészeti lelőhelyet. A múzeum régészei elkezdték a mentőfeltárást. A pálya tulajdonosai ideiglenesen leállították a tereprendezést, így nagyobb erőkkel folytathatták az ásatást. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a Krónikának elmondta, a helyi önkormányzat biztosította az erőgépeket, a múzeum régészeinek az Erdélyi Magyar Ifjak és a Gaál Sándor tanár által vezetett cserkészcsapat önkéntesei segítenek. A feltáráshoz frissen végzett régészek és régészhallgatók is csatlakoztak, de szakembereket várnak Székelyudvarhelyről és Nagyváradról is. Vargha Mihály elmondta, a szakemberek biztosan tudják, hogy mintegy 3500 évvel ezelőtt település volt Avasalján. Az emberek házakban laktak, kezdetleges földművelés és állattenyésztés is létezett. A domb alkalmas volt védekezésre, a szakemberek biztosak benne, hogy gazdag leletanyag rejtőzik Avasalján. A tervek szerint jövő év márciusáig befejezik a terület régészeti feltárását. Szerző: Bíró Blanka KRÓNIKA, 2010. szeptember 30 Képek: Molnár Ferenc, Nemes Előd [nggallery...

Olvasd tovább

Megjelent a Sepsi Gólyafüzet

Közzétette : - 07:42 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | 2 hozzászólás

Megjelent a Sepsi Gólyafüzet

Hol kell stoppolni Kolozsvár vagy Csíkszereda irányába, hol lehet a kurzusokat fénymásolni, merre találhatók a bankautomaták, ha már elfogyott a szülői támogatás, hová kell fordulni az internet bekötéséért, melyek a közintézmények címei? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphat választ az a diák, aki kézbe veszi az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete által kiadott Sepsi Gólyafüzetet. Az Ürmösi Levente-Mihály által szerkesztett mintegy ötven­oldalas füzetecskében megtalálhatók a vonat- és buszjáratok, tudomást szerezhet az érdeklődő az ifjúsági szervezetek által ajánlott rendezvényekről, és a város éttermeiről, szórakozóhelyeiről is eligazítást kap. Nemes Előd, a háromszéki EMI vezetője lapunk érdeklődésére elmondta: a kiadványt közel hatszáz példányban nyomtatták ki, a napokban osztják szét az elsőéves egyetemisták és a kilencedik osztályosok között, hiszen elsősorban őket célozták meg, a más településekről érkezők számára próbáltak hasznos útmutatásokkal szolgálni. A Sepsiszentgyör­gyön tanuló egyetemisták száma ezer körüli, jelentős részük más településről, más megyéből érkezett. A kiadvány szerkesztése során arra törekedtek, hogy ne csak száraz információkat közöljenek, így humor, rövid ismeretterjesztő megjegyzések is helyet kaptak a „mindentudó” füzetecskében. Háromszék napilap, 2010 október 13 [nggallery...

Olvasd tovább

Az EMI-tábor és a hisztéria

Közzétette : - 17:11 - Sajtóvisszhang | Az EMI-tábor és a hisztéria bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Az EMI-tábor és a hisztéria

Minden EMI-tábor környékén fellángol a „harc”: az ellenzők és a támogatók előveszik jól kipróbált érveiket, azokat sorolják. A másik fél érvei közül mindig csak arra reagálnak, amelyiket szempontjuk szerint könnyen meg tudnak cáfolni. Így egyrészt nem alakul ki párbeszéd a felek között. Ez nem is lenne probléma, mert a pró és kontra érvrendszerek egymáshoz „idomítása” ebben az esetben lehetetlen, és nem is szolgálna semmilyen célt. Az EMI-tábort mint jelenséget kellene megvizsgálni, miért vonz ennyi embert, ennyi fiatalt. Mert nagy divat médiánkban megrettenni a szélsőjobbtól, hogy betör Erdélybe és miféle károkat okoz. De szerintem még publicisztika szintjén sem elég importálni a magyarországi érvrendszereket, mert itt erről van szó. Azokat – akárcsak az ottani politikai és egyéb törésvonalakat – nem lehet és nem is szabad a hazai magyar közösségekre alkalmazni. Inkább arról kellene beszélni, miért nincs a fiataloknak szervezett lehetőségük megélni magyarságukat, hallani nemcsak a mítoszokat (amiket bő kézzel osztanak az EMI-táborban szereplő sámánok), hanem a tényeket is. Miért nincs lehetőség (vagy nagyon ritka és esetleges) közösségileg kinyilvánítani azt, hogy magyarok vagyunk, ahol meg lehet ezt élni fiatalnak és felnőttnek egyaránt? Mert erre szükség van. Visszaemlékszem, egyetemistaként Kolozsváron többször is előfordult, hogy elénekeltük a Himnuszt nyilvános helyen, nem rendezvényeken, hanem csak a dac, az érzés túltengése folytán. És a társaságban nem voltak „szélsőjobbosok”, sőt többségben voltak azok, akik elutasították a „magyarkodást”. És mégis fújták a Himnuszt rendületlenül, kockáztatva a bírságot és a zaklatást, mert az volt magyarságérzetünk egyetlen lehetséges kinyilvánítása (legalábbis így tűnt akkor). Miután hosszú ideig el kellett fojtani ezt a monostori meg egyéb lakónegyedek román tengerében, az érzés megállíthatatlanul feltört mindannyiunkban. Ezzel az érzéssel és megélésének problémájával nem kívánt senki foglalkozni, ennek az energiának a felhasználása nem érdekelt senkit. Így lehetséges az is például, hogy a fiatalok történelemismerete enyhén szólva is hiányos. (Lapunk körkérdése nemrég kiderítette, hogy a tanulók nagy hányada azt sem tudja, mi a sokat emlegetett Trianon.) Ezért sokan magukat a fiatalokat hibáztatják – ez a legkönnyebb álláspont, de teljesen hamis. Ezeknek a gyerekeknek nagyon kevés esélyük van szabadon megélni magyarságukat, megtanulni ennek értelmét és jelentését. Ugyanakkor legtöbbjükben él az igény, és paradox módon, annak ellenére, hogy a megélésre nem ad alternatívát, de társadalmunk is táplálja ezt az igényt. És a szabadjára engedésnek ilyen vadhajtásai nőnek, mint a mi kolozsvári énekléseink, az EMI-tábor vagy a szélsőjobb szájhős attitűdje. Hiszen nem lehet végtelenül elfojtás alatt tartani az érzelmeket, azok feltörnek visszafojthatatlanul, de akkor már nagyon nehéz értelmesen felhasználni energiájukat. Így az EMI-tábor elítélése nem a járható út, attól nem fog senki eltántorodni tőle. (Más kérdés, hogy az elítélőknek megvan saját bevett ideológiájuk, nem megérteni akarják a jelenséget, hanem csak egy jó alkalom, hogy szólamaikat még egyszer elfújhassák.) Meg kell érteni társadalmunk, berendezkedésünk hibáit, és ezek javításán kell dolgozni. Mert jó, hogy a nemzeti érzés ilyen energiákat szabadít fel, rossz, hogy ezek a szelek nem azokat a vitorlákat duzzasztják, amelyeket egy egészséges társadalomban kellene. Isán István Csongor...

Olvasd tovább

EMI-sek, azaz mai erdélyi magyar fiatalok

Közzétette : - 08:11 - Sajtóvisszhang | 1 hozzászólás

EMI-sek, azaz mai erdélyi magyar fiatalok

Az EMI-sekről, az Erdélyi Magyar Ifjakról volna itt és most magán- és jó véleményem, de tudat alatt mind az EMISZ-esek, az egykori brassói és háromszéki magyar srácok emléke tolul előtérbe a választott cím kapcsán. A székelymagyar fiataloké, akik hatvankét esztendőnek előtte az IMSZ béklyójától szabadulni akarván azt hitték, hogy ,,a székely falu és az erdélyi magyarság gondjainak feltárásával jobb belátásra bírják a Hatalmat…” Tetteik következményeit, hogy veszélyes játékot játszottak, csupán a nyolc hónapi vallatás és ítélethirdetés után ismerték fel. 79, többnyire tizenéves fiatalt ítéltek öt-huszonöt évnyi börtönbüntetésre, nehéz kényszermunkára. A legtöbbet, a negyedszázados börtönítéletet Nyitrainé Deák Berta, Opra Benedek, Orbán László, Sándor Balázs, Vinczi János kapta. Közel hét esztendő teltével, az 1964-es amnesztiával szabadultak. A mai Erdélyi Magyar Ifjak szervezetére egészen más, de szintén önként vállalt feladatok hárulnak szabadabb, demokratikusabb éránkban. Az elmúlt esztendő májusában ismertem meg közelebbről őket munka közben, amint két tömbház közötti füves térségen nekifogtak facsemetéket, virágot ültetni. Rá esztendőre kapjuk tőlük a hivatalos meghívót mi, a környezetünk szépségéért is felelős lakók, segítenénk nekik lehetőségeink arányában: legalább vigyáznánk gyerekeinkre, hogy a frissen ültetett csemetéket és virágokat ki ne törjék labdázás közben. Erre nem került sor, de másnap este (éjszaka?) felét kilopták tövestül ismeretlen tolvaj gazemberek. Ez sem szegte kedvüket, néhány nap múlva pótolták kevésbé mutatós, szép díszfacsemetével, és életben maradásukért műanyag palackokkal több alkalommal megöntözték magukkal hozott vízzel. Mert a város locsolókocsija úgymond nem állt rendelkezésükre… Huszonkét EMI-s fiatal nevét jegyezte le nevében is Nemes vezetőjük, akik szabad idejüket áldozták fel pünkösd másodnapján a köz, a városnegyed szépsége, tisztasága érdekében. Az ábécésorrend törvényének engedve (Áfra Melánia, Barti Attila, Bálint Erzsébet…) sorolnám mindannyiuk nevét. Helyszűke okán inkább mondanám az ötvenes évek tizenéveseinek — akik brigádos könyvecskébe jegyeztették a közjó érdekében végzett társadalmi munkájuk óraszámát —, hogy ne csóváljátok fejeteket rosszhiszeműen: ,,Hát ezek a mai fiatalok csak dolgozni, inni-szivarazni, csak diszkózni tudnak…” Lám, ne húzzuk őket egy kaptafára! Az EMI mostani tizen-, huszonévesei fát és virágot ültetni, kerítést festeni és sok minden egyebet tudnak, csak segíteni kell, csak tudást és tapasztalatot kell átadnunk, mert bennük sok-sok jóindulat és tettrekészség lakozik. Ferenczy L. Tibor, Háromszék napilap, 2010 június 29 [nggallery id=101] [nggallery...

Olvasd tovább

Göndörfürt (Kőmíves István) lett Szent György Lovagja

Közzétette : - 09:55 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | Göndörfürt (Kőmíves István) lett Szent György Lovagja bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Göndörfürt (Kőmíves István) lett Szent György Lovagja

Göndörfürt tegnap legyőzte Száműzött, Sárkány vére és Acélszív lovagjelöltet, s elnyerte a Szent György lovagja címet, amelyet egy évig viselhet. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Székely Mikó Kollégium diáktanácsa által szervezett lovagi vetélkedőn a résztvevőknek a hét lovagi erény (erő, bátorság, hűség, alázat, kitartás, becsület, műveltség) próbáját kellett kiállniuk a megyei könyvtár mögötti parkban. Többórás vetélkedés után Göndörfürt és csatlósai, Tuzson Emőke, valamint Gál Szidónia győztek, a király ezt követően ünnepélyes keretek között a Szent György téri színpadon ütötte lovaggá Kőmíves Istvánt. (fekete) [nggallery...

Olvasd tovább

Március 15: Albert-Nagy Ákos lett Sepsiszentgyörgy ifjúsági szónoka

Közzétette : - 10:12 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | 1 hozzászólás

Március 15: Albert-Nagy Ákos lett Sepsiszentgyörgy ifjúsági szónoka

A győztes szónok a megújulásért Szükség van a megújulásra, mert a fiatalok többsége a televízió, a számítógép előtt tölti ideje nagy részét, ami káros hatással van rájuk, mert ezek az eszközök nem csak értékeket közvetítenek… Így összegezhető a  sepsiszentgyörgyi Székely Március szónokverseny győztesének, Albert-Nagy Ákosnak a mondandója, amit hétfőn délután a negyvennyolcas emlékműnél hallhat a nagyközönség. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett vetélkedő második díjazottja, Máté Loránd hétfő este az Óriáspincetetőn mondja el szónoklatát, a többi résztvevő marad a negyvennyolcas olvasmányok tanulságával, ami az EMI szerint mértékadó minden magyar ember számára. Fekete Réka – Háromszék napilap, 2010 március 13 [nggallery...

Olvasd tovább

EMI-műhelytábor a Benedek-mezőn

Közzétette : - 00:31 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | EMI-műhelytábor a Benedek-mezőn bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

EMI-műhelytábor a Benedek-mezőn

Vasárnap zárta kapuit a háromnapos ez évi EMI műhelytábor. Eltérően az eddigi toborzó jellegű táboroktól, különleges célt tűztek ki a szervezők: azoknak a fontos ismereteknek a megszerzését és játékos begyakorlását-rögzítését, amelyekhez iskolai tantárgyakból nem jutnak hozzá. Ilyen például az igen hasznos pályázatírás, a helytörténeti ismeretek elsajátítása stb. Ezzel a céllal tartottak pályázatíró órát, s a játékos helytörténetet a Nemes Emil által összeállított munkafüzet szolgálta Sepsiszentgyörgyi barangoló címmel. Hiánypótló az ilyen jellegű kiadvány, mert amint alcíme is jelzi: városismereti játékgyűjtemény. A Benedek-mezei táborhelyen szó esett az erdélyi magyarság képviseleti rendszerének megismeréséről, az EMI érték- és működési rendszeréről, célkitűzéseiről. A szórakozást csapatépítő játékok biztosították. Tudományos előadást hallgattak meg a vidék ásványvízkincséről és annak értékesítési lehetőségeiről, hiszen ez az ifjúsági szervezet is érdekelt abban, hogy e kincs megmaradjon az elkövetkező nemzedékek számára is. Szombaton nyílt délutánt tartottak, amelyen részt vettek a zsenge, újonc EMI-sek szülei és nagyszülei is, hadd tudják meg, milyen e magyar ifjúsági szervezet igen hasznos tevékenysége. A pályázati alapokból szervezett tábor állandó támogatója Sepsiszentgyörgy város tanácsa. Kisgyörgy Zoltán, Háromszék – 2010 március 3 [nggallery...

Olvasd tovább

Villámtüntetés a kétnyelvűségért

Közzétette : - 09:58 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | Villámtüntetés a kétnyelvűségért bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Villámtüntetés a kétnyelvűségért

Több tiszteletet a helyi közösség iránt!, 75 százalék vagyunk, magyarul olvasunk, beszélünk!, Kétnyelvű feliratokat akarunk! — ilyen és ehhez hasonló feliratú lapokat, transzparenseket mutattak fel a tegnap este a sepsiszentgyörgyi Billa nagyáruháznál szervezett, néhány perces villámtüntetés résztvevői. A spontán akció híre tegnap internetes fórumokon, levelezőlistákon keringett, estére többtucatnyian — köztük EMI-s fiatalok, valamint a Sepsi BC női kosárlabdacsapat szurkolói — gyűltek össze a nagyáruház parkolójában, hogy felhívják a figyelmet a kétnyelvűség tiszteletben tartására. A Billa vezetőségének átadott petícióban követelik, hogy a nagyáruház kérjen bocsánatot a kosárcsapat szurkolóitól, amiért múlt héten a szupermarket elől elkergették a nehéz anyagi helyzetben levő klub számára adományokat gyűjtőket, viszonyuljanak megértőbben a közösségi kérdésekhez. A beadvány második pontjában leszögezik: egy 75 százalékban magyarok által lakott megyében legyenek magyar feliratok az üzletekben. „Csak a pénzünk kell, a nyelvünk már nem tetszik?” — kérdezik a beadványban, magyar feliratokat, magyarul beszélő alkalmazottakat követelve. Felkérik ugyanakkor a lakosságot, fontolják meg, ezután honnan vásárolnak. A villámcsődület csöppet sem volt ínyére a Billa képviselőinek: előbb csak gyanakvóan figyelték a parkolóban gyülekezőket, a transzparensek felmutatása során azonban már el akarták küldeni a résztvevőket arra hivatkozva, hogy magánterületen gyülekeznek, hatalmas igyekezetében pedig az egyik buzgó alkalmazott már-már a tettlegességre vetemedett, az egyik újságíró hölgyet kezdte lökdösni. Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének elnöke a petíció átnyújtása után kifejtette: örömmel vették tudomásul, hogy hirtelen mindenki magyarul beszélt velük, de az üzleten ez még nem látszik. Mint mondta, a szurkolókat ért bánásmódról a Billa vezetősége most értesült, várják a reakciót. Hangsúlyozta: a Billa előtti villámtüntetés csak a kezdete a kétnyelvűség tiszteletben tartására irányuló kezdeményezésnek. Hasonló akciók lesznek még idén, azt szeretnék ugyanis, ha mind az állami intézményekben, mind a kereskedelmi szférában tiszteletben tartanák a kétnyelvűséget. Farcádi Botond, Háromszék 2010 január 28 [nggallery...

Olvasd tovább

130.000 embert veszítettünk a Don-kanyarban – interjú Bordás Attilával, a Történelmi Vitézi Rend tagjával

Közzétette : - 04:30 - Rendezvények, Sajtóvisszhang | 130.000 embert veszítettünk a Don-kanyarban – interjú Bordás Attilával, a Történelmi Vitézi Rend tagjával bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

130.000 embert veszítettünk a Don-kanyarban – interjú Bordás Attilával, a Történelmi Vitézi Rend tagjával

A Történelmi Vitézi Rend és az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete a Don-kanyar jeltelen sírjaiban nyugvó magyar honvédek emlékére tartott megemlékezést január 12-én, a sepsiszentgyörgyi katonatemetõben levõ emlékmûnél. Ennek apropóján beszélgettünk az emlékezésen felszólaló Bordás Attilával, a vitézi rend tagjával, aki részletesen ismertette a hatvanhét évvel ezelõtti eseményeket. – Milyen háromszéki vonatkozása van ennek a történelmi eseménynek? – A második magyar hadsereg pusztulásához nagyon kevés közünk van, tudniillik a Székelyföldön szervezett haderõ, az úgynevezett 27. székely könnyû hadosztály még csak alakulófélben volt akkoriban. Egy zászlóalj volt Sepsiszentgyörgyrõl, a 27/1-es, egy Székelyudvarhelyrõl és egy Marosvásárhelyrõl. Ezt a hadosztályt, melynek a létszáma tizenötezer fõ körül mozgott, nem tudták felfegyverezni, bár érdekes módon Magyarország ipari vidék, nyersanyag nélkül is többnyire képes volt minden fajta nehézfegyver gyártására. Ám kis állam lévén, sajnos az erõfeszítések ellenére sem tudta teljesen felszerelni a hadseregét. – Melyek a Don-kanyari tragédia közvetlen elõzményei? – Az 1942-es moszkvai csata kifulladt; a németek felélték a tartalékokat, a nehéz tél és az utak hiánya pedig tovább nehezítette helyzetüket. Több mint százötvenezer katona halt meg, nem beszélve a sebesültekrõl, így a következõ évben többek közt a magyaroknak is „benyújtották a számlát”, azt követelvén, hogy a teljes haderõt dobják be az oroszok ellen. Horthy végül mintegy kétszázezer fõt küldött ki, az országban levõ legjobb fegyverzet ötven százalékát és a szállítóeszközök háromnegyedét. – Mi történt Oroszországban? – A 2. magyar hadsereget három szakaszban vitték ki, 1942 júniusában már jórészt kint voltak a fronton. Rövidebb idõ alatt képezték ki õket, mint kellett volna, és a tisztikar sem érte el az elõírt létszámot. Sok száz kilométert gyalogoltak a húszkilós felszereléssel, harcba is kerültek, tehát a tél beálltakor legyengült, fáradt katonák értek el a Don-kanyarhoz. Mínusz negyven fokos hidegben napokig ültek a lövészárokban, tüzet sem tudtak rakni, mert abban a pillanatban rájuk lõttek az ellenséges erõk. A vezérkar hamar átlátta, hogy a visszavonulásra már nincs mód, és késõbb kiderült, hogy a németek segítségében is hiába bíztak. – Mekkora veszteség ért bennünket? – Az orosz haderõ létszámban körülbelül akkora volt, mint a magyar, viszont háromszor annyi tankkal bírtak, a magyaroknak pedig már üzemanyaguk sem volt. A katonáink nem tudtak szembeállni ezzel az erõvel: egy-egy falut, ahol meg lehetett melegedni, elfoglaltak és védtek egy ideig, de végül majdnem minden szervezett ellenállás megszûnt. Egy-két fénykép most kezd elõkerülni: lótetemek, vánszorgó, minden rongyot magukra szedõ katonák láthatók ezeken. Hozzávetõleg százharmincezer embert veszítettünk ott el, köztük a megfagyottak, az eltûntek és az öngyilkosok, huszonnyolcezer sebesültet szállítottak haza. Forrás: Székely Hírmondó, 2010 január...

Olvasd tovább