EMI-sek, azaz mai erdélyi magyar fiatalok
jún29

EMI-sek, azaz mai erdélyi magyar fiatalok

Az EMI-sekről, az Erdélyi Magyar Ifjakról volna itt és most magán- és jó véleményem, de tudat alatt mind az EMISZ-esek, az egykori brassói és háromszéki magyar srácok emléke tolul előtérbe a választott cím kapcsán. A székelymagyar fiataloké, akik hatvankét esztendőnek előtte az IMSZ béklyójától szabadulni akarván azt hitték, hogy ,,a székely falu és az erdélyi magyarság gondjainak feltárásával jobb belátásra bírják a Hatalmat…” Tetteik következményeit, hogy veszélyes játékot játszottak, csupán a nyolc hónapi vallatás és ítélethirdetés után ismerték fel. 79, többnyire tizenéves fiatalt ítéltek öt-huszonöt évnyi börtönbüntetésre, nehéz kényszermunkára. A legtöbbet, a negyedszázados börtönítéletet Nyitrainé Deák Berta, Opra Benedek, Orbán László, Sándor Balázs, Vinczi János kapta. Közel hét esztendő teltével, az 1964-es amnesztiával szabadultak. A mai Erdélyi Magyar Ifjak szervezetére egészen más, de szintén önként vállalt feladatok hárulnak szabadabb, demokratikusabb éránkban. Az elmúlt esztendő májusában ismertem meg közelebbről őket munka közben, amint két tömbház közötti füves térségen nekifogtak facsemetéket, virágot ültetni. Rá esztendőre kapjuk tőlük a hivatalos meghívót mi, a környezetünk szépségéért is felelős lakók, segítenénk nekik lehetőségeink arányában: legalább vigyáznánk gyerekeinkre, hogy a frissen ültetett csemetéket és virágokat ki ne törjék labdázás közben. Erre nem került sor, de másnap este (éjszaka?) felét kilopták tövestül ismeretlen tolvaj gazemberek. Ez sem szegte kedvüket, néhány nap múlva pótolták kevésbé mutatós, szép díszfacsemetével, és életben maradásukért műanyag palackokkal több alkalommal megöntözték magukkal hozott vízzel. Mert a város locsolókocsija úgymond nem állt rendelkezésükre… Huszonkét EMI-s fiatal nevét jegyezte le nevében is Nemes vezetőjük, akik szabad idejüket áldozták fel pünkösd másodnapján a köz, a városnegyed szépsége, tisztasága érdekében. Az ábécésorrend törvényének engedve (Áfra Melánia, Barti Attila, Bálint Erzsébet…) sorolnám mindannyiuk nevét. Helyszűke okán inkább mondanám az ötvenes évek tizenéveseinek — akik brigádos könyvecskébe jegyeztették a közjó érdekében végzett társadalmi munkájuk óraszámát —, hogy ne csóváljátok fejeteket rosszhiszeműen: ,,Hát ezek a mai fiatalok csak dolgozni, inni-szivarazni, csak diszkózni tudnak…” Lám, ne húzzuk őket egy kaptafára! Az EMI mostani tizen-, huszonévesei fát és virágot ültetni, kerítést festeni és sok minden egyebet tudnak, csak segíteni kell, csak tudást és tapasztalatot kell átadnunk, mert bennük sok-sok jóindulat és tettrekészség lakozik. Ferenczy L. Tibor, Háromszék napilap, 2010 június 29 [nggallery id=101] [nggallery...

Read More
Göndörfürt (Kőmíves István) lett Szent György Lovagja
ápr24

Göndörfürt (Kőmíves István) lett Szent György Lovagja

Göndörfürt tegnap legyőzte Száműzött, Sárkány vére és Acélszív lovagjelöltet, s elnyerte a Szent György lovagja címet, amelyet egy évig viselhet. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Székely Mikó Kollégium diáktanácsa által szervezett lovagi vetélkedőn a résztvevőknek a hét lovagi erény (erő, bátorság, hűség, alázat, kitartás, becsület, műveltség) próbáját kellett kiállniuk a megyei könyvtár mögötti parkban. Többórás vetélkedés után Göndörfürt és csatlósai, Tuzson Emőke, valamint Gál Szidónia győztek, a király ezt követően ünnepélyes keretek között a Szent György téri színpadon ütötte lovaggá Kőmíves Istvánt. (fekete) [nggallery...

Read More
Március 15: Albert-Nagy Ákos lett Sepsiszentgyörgy ifjúsági szónoka
Már13

Március 15: Albert-Nagy Ákos lett Sepsiszentgyörgy ifjúsági szónoka

A győztes szónok a megújulásért Szükség van a megújulásra, mert a fiatalok többsége a televízió, a számítógép előtt tölti ideje nagy részét, ami káros hatással van rájuk, mert ezek az eszközök nem csak értékeket közvetítenek… Így összegezhető a  sepsiszentgyörgyi Székely Március szónokverseny győztesének, Albert-Nagy Ákosnak a mondandója, amit hétfőn délután a negyvennyolcas emlékműnél hallhat a nagyközönség. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett vetélkedő második díjazottja, Máté Loránd hétfő este az Óriáspincetetőn mondja el szónoklatát, a többi résztvevő marad a negyvennyolcas olvasmányok tanulságával, ami az EMI szerint mértékadó minden magyar ember számára. Fekete Réka – Háromszék napilap, 2010 március 13 [nggallery...

Read More
EMI-műhelytábor a Benedek-mezőn
Már03

EMI-műhelytábor a Benedek-mezőn

Vasárnap zárta kapuit a háromnapos ez évi EMI műhelytábor. Eltérően az eddigi toborzó jellegű táboroktól, különleges célt tűztek ki a szervezők: azoknak a fontos ismereteknek a megszerzését és játékos begyakorlását-rögzítését, amelyekhez iskolai tantárgyakból nem jutnak hozzá. Ilyen például az igen hasznos pályázatírás, a helytörténeti ismeretek elsajátítása stb. Ezzel a céllal tartottak pályázatíró órát, s a játékos helytörténetet a Nemes Emil által összeállított munkafüzet szolgálta Sepsiszentgyörgyi barangoló címmel. Hiánypótló az ilyen jellegű kiadvány, mert amint alcíme is jelzi: városismereti játékgyűjtemény. A Benedek-mezei táborhelyen szó esett az erdélyi magyarság képviseleti rendszerének megismeréséről, az EMI érték- és működési rendszeréről, célkitűzéseiről. A szórakozást csapatépítő játékok biztosították. Tudományos előadást hallgattak meg a vidék ásványvízkincséről és annak értékesítési lehetőségeiről, hiszen ez az ifjúsági szervezet is érdekelt abban, hogy e kincs megmaradjon az elkövetkező nemzedékek számára is. Szombaton nyílt délutánt tartottak, amelyen részt vettek a zsenge, újonc EMI-sek szülei és nagyszülei is, hadd tudják meg, milyen e magyar ifjúsági szervezet igen hasznos tevékenysége. A pályázati alapokból szervezett tábor állandó támogatója Sepsiszentgyörgy város tanácsa. Kisgyörgy Zoltán, Háromszék – 2010 március 3 [nggallery...

Read More
Villámtüntetés a kétnyelvűségért
jan28

Villámtüntetés a kétnyelvűségért

Több tiszteletet a helyi közösség iránt!, 75 százalék vagyunk, magyarul olvasunk, beszélünk!, Kétnyelvű feliratokat akarunk! — ilyen és ehhez hasonló feliratú lapokat, transzparenseket mutattak fel a tegnap este a sepsiszentgyörgyi Billa nagyáruháznál szervezett, néhány perces villámtüntetés résztvevői. A spontán akció híre tegnap internetes fórumokon, levelezőlistákon keringett, estére többtucatnyian — köztük EMI-s fiatalok, valamint a Sepsi BC női kosárlabdacsapat szurkolói — gyűltek össze a nagyáruház parkolójában, hogy felhívják a figyelmet a kétnyelvűség tiszteletben tartására. A Billa vezetőségének átadott petícióban követelik, hogy a nagyáruház kérjen bocsánatot a kosárcsapat szurkolóitól, amiért múlt héten a szupermarket elől elkergették a nehéz anyagi helyzetben levő klub számára adományokat gyűjtőket, viszonyuljanak megértőbben a közösségi kérdésekhez. A beadvány második pontjában leszögezik: egy 75 százalékban magyarok által lakott megyében legyenek magyar feliratok az üzletekben. „Csak a pénzünk kell, a nyelvünk már nem tetszik?” — kérdezik a beadványban, magyar feliratokat, magyarul beszélő alkalmazottakat követelve. Felkérik ugyanakkor a lakosságot, fontolják meg, ezután honnan vásárolnak. A villámcsődület csöppet sem volt ínyére a Billa képviselőinek: előbb csak gyanakvóan figyelték a parkolóban gyülekezőket, a transzparensek felmutatása során azonban már el akarták küldeni a résztvevőket arra hivatkozva, hogy magánterületen gyülekeznek, hatalmas igyekezetében pedig az egyik buzgó alkalmazott már-már a tettlegességre vetemedett, az egyik újságíró hölgyet kezdte lökdösni. Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezetének elnöke a petíció átnyújtása után kifejtette: örömmel vették tudomásul, hogy hirtelen mindenki magyarul beszélt velük, de az üzleten ez még nem látszik. Mint mondta, a szurkolókat ért bánásmódról a Billa vezetősége most értesült, várják a reakciót. Hangsúlyozta: a Billa előtti villámtüntetés csak a kezdete a kétnyelvűség tiszteletben tartására irányuló kezdeményezésnek. Hasonló akciók lesznek még idén, azt szeretnék ugyanis, ha mind az állami intézményekben, mind a kereskedelmi szférában tiszteletben tartanák a kétnyelvűséget. Farcádi Botond, Háromszék 2010 január 28 [nggallery...

Read More
130.000 embert veszítettünk a Don-kanyarban – interjú Bordás Attilával, a Történelmi Vitézi Rend tagjával
jan19

130.000 embert veszítettünk a Don-kanyarban – interjú Bordás Attilával, a Történelmi Vitézi Rend tagjával

A Történelmi Vitézi Rend és az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki szervezete a Don-kanyar jeltelen sírjaiban nyugvó magyar honvédek emlékére tartott megemlékezést január 12-én, a sepsiszentgyörgyi katonatemetõben levõ emlékmûnél. Ennek apropóján beszélgettünk az emlékezésen felszólaló Bordás Attilával, a vitézi rend tagjával, aki részletesen ismertette a hatvanhét évvel ezelõtti eseményeket. – Milyen háromszéki vonatkozása van ennek a történelmi eseménynek? – A második magyar hadsereg pusztulásához nagyon kevés közünk van, tudniillik a Székelyföldön szervezett haderõ, az úgynevezett 27. székely könnyû hadosztály még csak alakulófélben volt akkoriban. Egy zászlóalj volt Sepsiszentgyörgyrõl, a 27/1-es, egy Székelyudvarhelyrõl és egy Marosvásárhelyrõl. Ezt a hadosztályt, melynek a létszáma tizenötezer fõ körül mozgott, nem tudták felfegyverezni, bár érdekes módon Magyarország ipari vidék, nyersanyag nélkül is többnyire képes volt minden fajta nehézfegyver gyártására. Ám kis állam lévén, sajnos az erõfeszítések ellenére sem tudta teljesen felszerelni a hadseregét. – Melyek a Don-kanyari tragédia közvetlen elõzményei? – Az 1942-es moszkvai csata kifulladt; a németek felélték a tartalékokat, a nehéz tél és az utak hiánya pedig tovább nehezítette helyzetüket. Több mint százötvenezer katona halt meg, nem beszélve a sebesültekrõl, így a következõ évben többek közt a magyaroknak is „benyújtották a számlát”, azt követelvén, hogy a teljes haderõt dobják be az oroszok ellen. Horthy végül mintegy kétszázezer fõt küldött ki, az országban levõ legjobb fegyverzet ötven százalékát és a szállítóeszközök háromnegyedét. – Mi történt Oroszországban? – A 2. magyar hadsereget három szakaszban vitték ki, 1942 júniusában már jórészt kint voltak a fronton. Rövidebb idõ alatt képezték ki õket, mint kellett volna, és a tisztikar sem érte el az elõírt létszámot. Sok száz kilométert gyalogoltak a húszkilós felszereléssel, harcba is kerültek, tehát a tél beálltakor legyengült, fáradt katonák értek el a Don-kanyarhoz. Mínusz negyven fokos hidegben napokig ültek a lövészárokban, tüzet sem tudtak rakni, mert abban a pillanatban rájuk lõttek az ellenséges erõk. A vezérkar hamar átlátta, hogy a visszavonulásra már nincs mód, és késõbb kiderült, hogy a németek segítségében is hiába bíztak. – Mekkora veszteség ért bennünket? – Az orosz haderõ létszámban körülbelül akkora volt, mint a magyar, viszont háromszor annyi tankkal bírtak, a magyaroknak pedig már üzemanyaguk sem volt. A katonáink nem tudtak szembeállni ezzel az erõvel: egy-egy falut, ahol meg lehetett melegedni, elfoglaltak és védtek egy ideig, de végül majdnem minden szervezett ellenállás megszûnt. Egy-két fénykép most kezd elõkerülni: lótetemek, vánszorgó, minden rongyot magukra szedõ katonák láthatók ezeken. Hozzávetõleg százharmincezer embert veszítettünk ott el, köztük a megfagyottak, az eltûntek és az öngyilkosok, huszonnyolcezer sebesültet szállítottak haza. Forrás: Székely Hírmondó, 2010 január...

Read More
5. lap a 9-ból« Első...34567...Utolsó »